• Kakasd község hivatalos honlapja

  •  Kakasd Község Önkormányzata: 7122 Kakasd, Rákóczi F. u. 285.    •    Telefon/Fax: 74/431-923 74/531-015    •    GPS: é.sz.: 46.347426° k.h.:18.594617°

  • e-mail: hivatal@kakasd.hu   •  web: http://www.kakasd.hu  •  Közös hivatal elérhetősége:  7122 Kakasd, Rákóczi F. u. 285. •  web: http://www.kakasdhivatal.hu

  • Kakasd története
       
Az Község a Völgységben Bonyhád és Szekszárd között, a 6. számú főút két oldalán fekszik. A Község határában, Bonyhád felé a 6. sz. főút mellett, körülbelül 1,5 kilométerre van Széptölgyes. A község térségében emberi település volt már a kőkorszak második felében a régészeti leletekből megállapíthatóan.

A honfoglalás korában Tolna vármegyét legnagyobb-részt Árpád vezér népe szállta meg, királyi birtok lett. A XII. század derekán templom állt Kakasd határában. A község mint királyi donatiós birtok, nevét is valamely ,,Kokas,, köznemesi családról kaphatta. Kakasd neve az 1713. évi összeírásokban már ismét szerepel. Lakói magyarok. 1720-ban az öt magyar család mellett már kilenc német család is él itt, 81 fővel.

A község betelepítése- Kakasd és a szomszédos Belac- 1718-tól 1726-ig tart. Ez idő alatt Kakasdra 81. Belacra pedig 34 német család érkezett. A betelepítő földesurak kezdetben kedvező feltételeket biztosítottak a németség részére. A telepesek magukkal hozták intenzívebb gazdálkodási ismereteiket, és igyekeztek azokat meghonosítani. A földművelés mellett az állattenyésztés mind nagyobb szerepet kap az évek során. A szőlőművelés is elterjedt. A jobbágyság felszabadítási mozgalmának úttörője, Bezerédj István lehetővé tette, hogy az 1840-es országgyűlés által megengedett örökváltság jogán a községlakossága megváltsa magát földesuraitól. Ez országosan is az elsők között történt meg Kakasdon. A Község első betelepülői katolikus vallásúak voltak. 1722-ben a mai temető déli részén építették fel templomukat, majd 1745-ben a jelenlegi templom helyén emeltek újabb nádfedésű templomot. A mai 1810-ben készült, amelyet 1876-ban és az 1900-as években bővítettek. A kakasdi első iskola 1720-ban épült, a belaci iskola 1724-ben. Bezerédj Amália 1828-ban alapította a belaci óvodát, amelynek épülete ma is áll. A gazdálkodás során az erdők csökkentek, a szántóföldek növekedtek, az állattenyésztésben a bonyhádi tájfajta szarvasmarha került előtérbe.

A II. Világháború után a német ajkú lakosság jelentős részét a nemzetiség és az anyanyelv használata alapján kitelepítésre ítélték. A döntés végrehajtása során sajnos nem mindig vizsgálták a politikai hovatartozást, sok sérelmes és fájdalmas intézkedés történt. A kitelepítés 1947. augusztus és 1948. február hónapban zajlott le Németország szovjet zónájába. 1945. áprilisában jelentek meg a bukovinai székelyek első menekültjei. Az 1764-es mádéfalvi véres éjszaka óta Moldván, Bukovinán, Bácskán keresztül bujdokoló menekülő székely családoknak itt ígértek új otthont. Kakasdra többségében Andrásfalváról származó székelyeket helyeztek el. A földosztás még az év nyarán lebonyolódott, míg a birtokba helyezés 1946-47-ben rendeződött. A székely telepesek közé 1947 őszén és 1948 tavaszán a csehszlovák-magyar csere-egyezmény alapján felvidéki, csallóközi magyarokat is költöztettek. Az idő múlásával az emlékek halványodtak, a sebek begyógyultak. Az együttélés, a közös munka a szövetkezetben, a vegyes házasságok sokasága mindezt bizonyította. A község szépen fejlődött az elmúlt 50 év alatt. Új családi házak épültek, a régieket felújították, korszerűsítették. Az egészséges ivóvízhálózat az 1980-as évek elején épült meg. Az iskola épületszárnnyal bővült, az óvodát felújították, illetve bővítették az 1980-as évek közepén. A régi művelődési ház lebontása után 1987-ben indult meg a Makovecz Imre által tervezett Faluház építése, jelentős lakossági, kétkezi munkával 1994-ben kezdte meg működését. A szilárd burkolatú utakat fokozatosan építették meg, jelentős lakossági hozzájárulással. 2004-ben készült el a községi szennyvízcsatorna-hálózat. A Faluházzal megálmodott gondolat - a kiemelkedő két torony - az itt élő német ajkú és székely lakosság együttélését- összefogását jelképezi. Valamint a II. Világháború hőseinek és áldozatainak állított emlékmű, és a ,,Zusammensleben,, (együttélés) szoborkompozíció.

 
      

 
       

Kakasd (Wikipedia)

Kakasd (németül Kockrsch) község Tolna megyében, a Bonyhádi járásban.


Fekvése
Az 1700 lelkes település Tolna megyében, Szekszárd (14 km) és Bonyhád (8 km) között, a 6-os számú főút mentén fekszik. A község a bonyhádi járáshoz tartozik. Határában, Bonyhád felé helyezkedik el a hozzá tartozó Széptölgyes.

Története
Kakasd közelében már a kőkorszakban település volt, a 12. század derekán határában templom állt. A községnév, először egy Zsigmond király korából való, 1436-ban kiadott oklevélben szerepel. A település a nevét valószínűleg valamely Kokas nevű köznemesi családról kapta. 1572-ben a község lakossága 60–90 fő között lehetett. Fő termelési ágait a búza és a bor képezték, de nagy jelentősége volt az állattenyésztésnek is. Konyhakerti és iparnövényeket is termeltek. A török pusztítás idején Kakasd elnéptelenedett.

Az 1713. évi összeírásokban már újra szerepel a neve, lakói akkoriban magyarok voltak. 1720-ban viszont az öt magyar mellett már kilenc német család is élt itt, összesen 81 fővel. Az 1718 és 1726 között történt betelepítések során pedig több mint 100 német családdal bővült Kakasd lakossága. Első iskolája 1720-ban, a belaci iskola 1724-ben épült. A mai templom 1810-ben épült, amelyet 1876-ban és az 1900-as években bővítettek. Bezerédj Amália 1828-ban alapította a belaci óvodát. A jobbágyság felszabadítási mozgalmának úttörője, Bezerédj István jóvoltából Kakasd lakossága volt az első egész Magyarországon, amely az 1840-es országgyűlés által megengedett örökváltság jogán, magát földesuraitól megváltotta. Ez idő tájt 986 lakója volt.

1935-ben Belac és Kakasd települések egyesülésével jött létre a mai Kakasd község. A második világháború után a német ajkú lakosság jelentős részét kitelepítésre ítélték. 1945 áprilisában jelentek meg a bukovinai székelyek első menekültjei. Az 1764-es madéfalvi vérengzés óta bujdokoló székely családok itt leltek új otthonra. A telepesek közé 1947 őszén és 1948 tavaszán a lakosságcsere folytán gyökértelenné vált felvidéki magyarokat is költöztettek. A régi művelődési ház lebontása után, 1987-ben indult meg a híres építész, Makovecz Imre által tervezett Faluház építése, a helyi lakosság példamutató összefogásával, társadalmi munkájával. Ünnepélyes átadására 1994-ben került sor, azóta számos rendezvény méltó helyszíne (bálok, lakodalmak, művészeti kiállítások, konferenciák, kulturális műsorok). A faluházzal megálmodott gondolat az itt élő lakosság együttélésének, összefonódásának állít emléket, amelyet még az első és második világháború hőseinek és áldozatainak állított emlékmű, valamint a Zusammenleben (együttélés) szoborkompozíció is kifejez.

 
   
   
   
   
 • Kakasd község hivatalos honlapja

© Kakasd Község Önkormányzata

 • Regenerate: 2017.07.01.